Perem

Holnap. Ma. Utazunk, költözünk. Én. Sok a dolgom, nem pakoltam össze még semmit, rettegek, de várom is, az agyam jár, nem vagyok álmos, nem tudok pihenni, nem tudok semmit.

Félek.

Mitől?

Az agyamban motozó egerektől. A felettem lakóktól, az alattam lakóktól, a mellettem lakóktól.

Az írástól, a csömörtől, a képtelenségtől, a csúszástól, az ihlettelenségtől, a fekete lyukak mindent elnyelő szívóerejétől.

Kiálltam a peremre.

Magas szobát fogok kérni, hogy kiállhassak.

Vajon magas szobát fogok kérni?

Le akarok nézni. Csak a mélybe.

"Egyre kevesebbet adok,

Egyre többet védekezek,

Sokak közt magam maradok,

S magamtól ki védene meg?"